A felszívódó rovarölő csávázószerek megjelenéséig a monokultúrában termesztett kukorica egyik fontos kelés utáni kártevője volt a kukoricabarkó. A rovarölő hatóanyagok felhasználását érintő korlátozások miatt újra nőhet a kártétele, így a jelentősége is. A kukoricabarkó A kukoricabarkó egyik kedvelt tartózkodási helye, a levélhüvely 
A kukoricabarkó soktápnövényű kártevő, de leginkább a kukoricában jelentkezik kártételével. Évente egy nemzedéke fejlődik ki. A kukoricabarkó teste kissé megnyúlt, 6-8 mm hosszúságú. Alapszíne fekete, de a testét fedő sűrű szőröktől hamvasszürke vagy szürkésbarna színű. Szárnyfedői szürkék, vagy hosszában sötétebben csíkoltak.
Kifejlett bogár alakban 20-60 cm-es mélységben telel a kukoricatáblák talajában, vagy a táblákat körülvevő fűvel borított szegélyekben. Az évjáratra jellemző hőmérséklettől függően már április elején megjelenhet, de tömegesen csak április második felében jelentkezik. Eleinte a gyomnövények és a kalászosok levelein táplálkozik, de a kukorica kelésekor betelepül a kukoricavetésekbe. Csak magas hőmérsékleten repül, leginkább a talajfelszínen gyalogosan vándorol. A megtermékenyített nőstények a tojásaikat egyesével, vagy kisebb csomókban májusban-júniusban a növényekhez közel a rögök alá, vagy sekélyen a talaj repedéseibe rakják. Egy nőstény akár 150-200 db tojást is lerakhat. A tojásokból mintegy 2 hét múlva kelnek ki a lárvák, amelyek a növények gyökereit fogyasztják. A lárvakelés fő időszaka a május végétől június közepéig terjedő időszak. Többszöri vedlés után szabad bábbá alakulnak, amelyből még az ősz során bogárrá alakul. A telet imágó alakban tölti, csak a következő év tavaszán bújik elő.
Felszaporodásának kedvez a monokultúrás kukoricatermesztés. Kedvezőtlen körülmények között kártétele a 20-30%-ot is elérheti.
Védekezés a kukoricabarkó kártétele ellen kukoricában
Forrás:
Dr. Bognár Sándor-Dr. Huzián László: Növényvédelmi álattan
Szeőke Kálmán: Károkozó rovarok a mezőgazdaságban
Cimkék:
